Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szervusz látogató!

Kováts Ferenc (Linuxbarát) oldala

  

Születési év: 1974
Családi állapot: nőtlen
Testvéreim: Csankó Hajnalka, Kováts Zoltán
Elérhetőség: kovatsferenc@citromail.hu
Lakóhely: Budapest
   
Iskolák:  

Puskás Tivadar Szakmunkásképző Intézet

mechanikai műszerész 1992
Déri Miksa Szakközépiskola érettségi 1997
Topsec oktatási központ számítógép-kezelő 2002
Schulek Frigyes Szakközépiskola és Technikum magasépítő technikus 2005
   
   
 Hobbik: Sakk, irodalom, kerékpározás, 3d modellezés, számítógépes játékok, Linux 

 

A következő idézeteket mintha rólam írták volna:

"– Néha már túlságosan is bátor, és gyakran önfejű. Amit elgondol, annak úgy kell történni, még ha Avana dombjait kell is megmozgatni. Esze, az van, de nehéz természetű, akaratos."
..."Emellett Laskili, bármilyen sokat is tudott, rossz tanítómesternek bizonyult. Mikor közbevető megoldásként azt találtam ki, hogy csak az iskolában dolgozzon, túl gyorsan beszélt, és hiányzott belőle Talil türelme; ha a növendékek nem értették meg azonnal, hogy mit is akar, ostobáknak tartotta őket, és elkeseredett munkája céltalanságán. A raktárak számbavételét elviselhetetlenül egyhangúnak tartotta, Gurru papjainak csillagászati munkáját pedig közvetlen, gyakorlati haszon nélkül valónak, hosszabb ideig egyetlen helyen sem tudott megmaradni."...
..."Mert azt még Dimmu is kénytelen volt elismerni, egyetlen tanítványa sem szerette úgy az új megoldások, módszerek bevezetését, és vállalta olyan, szemrebbenés nélkül a kockázatot, mint ez a nyugtalan, gyors beszédét heves kézmozdulatokkal kísérő fiatalember."...

"Laskili azonban, miután megállapította, hogy két emberén már senki nem tud segíteni, a másik ötöt maga kísérte a Gyógyítás Házának kapujáig. Ott persze megtagadta volna önmagát, ha nem azt mondja vérforralón szelíd hangon az őt is ápolni akaró Dimmunak, hogy „most más dolgom van, Atyám” – ettől az öreg még tíz nap múlva is dühöngött –, azután úgy, ahogy volt, lepörkölt szemöldökkel, leégett hajjal, azonnal hozzám sietett. A füsttől és koromtól felismerhetetlenül az őrök nem akarták beengedni, míg a fejükhöz nem vágta láncával együtt főemberi arany pecsétnyomóját, Upatu reszketeg lábai pedig felmondták a szolgálatot, mikor bűzös, égett szagot húzva maga után, elsietett mellette a folyosón. Egy pillanatig én sem tudtam, ki ront be az ajtón, tetőtől talpig fekete mocsokkal borítva, csak a szeme fehérje világított.
Arról ismertem rá, hogy hadart, és a közepén kezdte mondanivalóját."

Zsoldos Péter: Távoli tűz (részletek)